Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

2017.09.20. 10:00 Kaisa

Csak egy egyszerű üzenet

Van egy tematikus oldal, ahol adni/venni/cserélni lehet bizonyos dolgokat, pár üzletet bonyolítottam is már itt le. Egészen barátságos közösség, de idáig mindig engem kerestek meg, nem nekem kellett kezdeményezni. Most viszont én szeretnék beszerezni valamit, amihez fel kell vennem a kapcsolatot, kezdeményeznem kell. Nem ördöngősség, nem kapok tőle pánikrohamot, és nem tör ki belőlem a kontrollálhatatlan zokogás, hogy én erre nem vagyok képes, de mégis, a felszín alatt már ez az apró "feladat" miatt is felbukkan a szorongás csírája.

3 sor az egész, csak megérdeklődöm, mire cserélné el a holmiját, esetleg nem adná-e el. A legrosszabb, ami történhet, hogy nemet mond. És mégis! Mintha álláspályázatot nyújtanék be, vagy a jövőm múlna rajta: reflektor bekapcsol, a fénycsóva és a világ figyelme rám vetül. Elolvasom 6x a szöveget, keresem, hogy mibe lehet belekötni, mi az a szó, ami bénán hangzik. (Eközben mások olyan igénytelen helyesírással ontják magukból a szöveget, hogy nem kellene ilyeneken aggódnom) Aztán arra gondolok, hogy úgy sem talál nálam semmi cserélnivalót, és milyen gáz a kínálatom, el fog küldeni...

Nem baj, végül 15 perc rágódás után nagy levegő, elküldöm a levelem, de azonnal lépek is ki az oldalról, mert nem akarom, hogy visszaírjon, nem akarom megnyitni a levelét, és nem akarok szembesülni azzal a folyamattal, amit én indítottam el. Nem akarom vállalni a felelősséget ezért a kommunikációért, vállalni az igényeimet, kívánságaimat, önmagamat, mert mindezzel visszaélhetnek.

Azóta néha felnézek, érkezett-e válasz, már nem érdekel, hogy mi lesz az, mégis összerándul a gyomrom, vajon van-e új üzenetem? Önkéntelen reakció, mint egy veréssel idomított kutya, összerándulok, reflexszerűen várom a bántást, a kötözködést, a lekezelést, azaz a teljes emberi lényem elutasítását.

Hiába tudom, hogy ha nem kell nekik az ajánlatom, az nem egyenlő azzal, hogy engem, mint embert utasítanak el, mégis, ez az apró, jelentéktelen üzenetváltás olyan túlzott jelentőséget kap, amit nem tudok irányítani. És mindez csak egy üzenet, az élet hány ilyen apró elemből áll össze...

Mentés

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr8912822296

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jpoh (törölt) 2017.09.20. 20:50:01

Nem kell irányítanod a dolgot.Egyszerűen,csak ne törődj vele. Stresszelsz egy egyszerű üzenet miatt,pedig tudod,hogy igazából nincs jelentősége...Na és,akkor mi van? Egyszerűen,csak engedd,hogy átmenjen rajtad az érzés,és éld tovább az életed. Tudom,könnyű ezt mondani,de ha keresel valami elfoglaltságot,ahelyett,hogy rágódnál a dolgon,sokkal könnyebb lesz. Ne csinálj lavinát egy vacak hógolyóból.Ez csak egy átmeneti kellemetlenség.Ahogy te is mondtad,igazából nincs jelentősége.

Kaisa 2017.09.21. 17:45:49

@jpoh: Köszi, igen, ezt jól fogalmaztad meg, a rágódással van a gond, méghozzá a dolgok előtt. Mielőtt elküldeném az üzenetet, mielőtt meg merném nyitni a választ stb. Valójában a helyzet maga már sokkal kevésbé zaklat fel, és egészen hamar el tudom engedni, mégis, mielőtt átlépnék a küszöbön, mindig megállok rágódni. És amint átlépek, valójában már magam mögött tudom az egészet...

jpoh (törölt) 2017.09.21. 19:43:01

@Kaisa: Azért rágódsz,mert túl élénk a fantáziád(ahogy,nekem is). Hadd meséljek el valamit:Három hete a főnök rám bízott egy határidős munkát,amihez,amúgy semmi közöm.Nem mertem visszautasítani,szocfóbos vagyok ugye,és a főnök is elég nehéz természetű.

A lényeg,egy hétig orrvérzésig hajtottam magam,aztán be kellet látnom,hogy nem megy.Egyszerűen,képtelen vagyok időben elkészülni. Végül úgy döntöttem,szólok,aztán lesz ami lesz.(Lecsesznek,kirúgnak, közlik,hogy csalódtak bennem... ) Nem szoktam gyógyszert szedni,de Frontin nélkül,már aludni se tudtam.Ehhez képest a főnök megköszönte,hogy idejében szóltam,és azt mondta,majd megcsináltatja mással...

Ne hagyd,hogy az agyad ellened forduljon.Olyasmi ez,mint a strandon beugrani a hideg vizes medencébe,minél hamarabb megteszed annyival hamarabb vagy túl rajta.Adj magadnak max. három lélegzetvételnyi gondolkodási időt,aztán csináld!
Te is tudod,hogy képes vagy rá,csak a rossz beidegződéseket kell leküzdened.Akármi történik is,biztosan nem lesz rosszabb,mint amit elképzeltél.
Minél többször csinálod annál könnyebb.Régebben napokig is gondolkodtam egy kommenten,most csak néhány óráig.:) Kitartás!

Kaisa 2017.10.06. 21:25:12

@jpoh (törölt): Igen, a határtalan fantázia átka. A példád is ismerős, általában én is sokkal jobban rágörcsölök a feladatokra, mint amit amúgy a főnök elvárna tőlem.
Nem tudom, mások hogy vannak ezzel, de nálam a nemet mondás is bűntudatot okoz. Pedig sokszor a másik fél nem is akad fenn azon, ha valamire nemet mondok, nekem mégis nehezemre esik.

A strandos hidegvízbe ugrás, jó példa. Ha csak egy apró teret hagyok az agyamnak, biztos, hogy úgy elkezd kombinálni, hogy a végén átveszi a teljes hatalmat. Ha az elején nem kapom el, akkor képes vesztes helyzetből is nyerni ellenem. De ha nem gondolkodok és beugrom a vízbe, hamar kiderül, hogy túléltem, valójában tudok úszni, sőt! Még jól is esik a hűsítő víz...

jékfe (törölt) 2017.11.02. 19:21:42

@Kaisa: Említetted az érzelmeink kivetítését másokra.Nagyon érdekes gondolat,teljesen igazad van.Szerintem,ha valaki nemet mond nekünk,azt hajlamosak vagyunk úgy venni,hogy a személyünket utasították el.Ez,persze nyilván túlzás,de nagyon rosszul tud esni.Talán ezért félünk nemet mondani,a saját aggodalmunkat vetítjük a másik félre,nem akarjuk megbántani.Pedig egy udvarias visszautasítástól nem szoktak vérig sértődni.

jékfe (törölt) 2017.11.03. 16:08:05

@jékfe: OMG,ez de hülyén jött ki.Úgy értem,szerintem IS.
süti beállítások módosítása