Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Sziasztok! Ez a blog Neked készült, aki szociális fóbiával küzdesz. Neked, aki önbizalomhiányos vagy, folyton kisebbségi érzésed, megfelelési kényszered van, vagy Neked, akinek nincsenek ilyen problémáid, egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élnek ezek a furcsa, visszahúzódó, szégyenlős, csendes emberek, milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Itt olvashatjátok mindennapi botladozásainkat, szerencsétlenkedéseinket, félelmeinket, amelyeket megosztunk veletek, hogy érezzétek nem vagytok egyedül.

Dr. Richards-terápia

A könnyebb navigálás érdekében ide gyűjtöttük a linkeket jelenlegi nagy projektünkhöz, ami nem más, mint a dr. Richards által megalkotott, szociális fóbiával foglalkozó audioterápia magyarítása:

1. bemutatkozó lecke

2. lecke

3. lecke

4. lecke

5. lecke

6. lecke

7. lecke

8. lecke

9. lecke

10. lecke

11. lecke

Friss topikok

  • jpoh: @Kaisa: Azért rágódsz,mert túl élénk a fantáziád(ahogy,nekem is). ... (2017.09.21. 19:43) Csak egy egyszerű üzenet
  • borgen: @EddieCivic5g: Milyen igazad van, tokeletes hozzaallas. Mondjuk vannak akik nem erzik jol magukat ... (2017.09.18. 00:34) Év végi számvetés
  • Nádasdy Nóra: Kedves Daniella! Pszichológus vagyok, szakirodalom keresés közben bukkantam a blogjára. Szeretnék ... (2017.09.14. 13:48) Új fogadalom - Nem írásban, szóban!
  • eltévedve: @Daniellaaa: Végül maradtam, sajnos nem találtam jobbat amiért érdemes váltani. Anyagiak és szakma... (2017.08.31. 18:19) jönnek a sötét felhők...
  • Katav8: @HeyArnold: Szia! Hozzád hasonlóan én is 27 éves vagyok, szintén jó ideje ezzel a problémával küz... (2017.07.14. 01:15) Szociális fóbia nálam

2017.09.13. 10:00 Kaisa

Vissza a nyeregbe!

Lassan egy éve nem írtam a belső gondolataimról, a bennem kavargó érzésekről és a mindennapos küzdelmeimről. Ez nem jelenti azt, hogy „kigyógyultam”, vagy megtaláltam volna a lelki nyugalmat. Próbálkozom nap, mint nap legyőzni a félelmeimet és legyőzni önmagam, de nehezen megy. Egy ideje inkább csak vegetálásba ment át az életmódom, a nagy kihívásokat kerültem, vagy mással oldattam meg. Így kevésbé stresszes az életem, kezelhető mértékű a napi gyomorgörcs és a feszültség, de nem vagyok ezzel sem elégedett. Mert szégyellem magam. Ha magamra nézek, és látom, mennyire megalkuvó és elkerülő életmódot alakítottam ki, nem vagyok rá büszke. Szeretnék változni, szeretnék fejlődni, és valahogy dolgozni ezen az egészen, csak már nem találom a kapaszkodókat. Azt hittem, egyre közelebb kerülök önmagamhoz, és minden önelemzés közelebb visz a célhoz, hogy rájöjjek hol lehetne megfogni ezt az egész katyvaszt, ami a fejemben kavarog, ami felhőként eltompítja a látásom, és nem hagyja, hogy annak lássam a dolgokat, amik. De nem akarom feladni, meg akarom hódítani ezt a hatalmas hegyet, amit a szociális fóbia jelent számomra, ki akarok mászni a gödörből, és életképessé válni. Annyi módszerrel próbálkoztam már, de soha nem sikerült az áttörés, vagy beleuntam a dolgokba, de most újra itt a szeptember, és bár az iskolát már rég magam mögött hagytam, mégis a megújulást, a lelassítást és a tanulás újrakezdését jelenti számomra ez az időszak, úgyhogy ismét bele akarok vágni abba, hogy foglalkozom a problémáimmal, és nem csak elmenekülök előlük. És ha máshogy nem megy, hát beütemezem az órarendembe, minden héten időt kell fordítanom magamra, a gondolataim rendszerezésére és az agyam kisöprésére. Úgyhogy sokadik újrakezdés jön... fighting!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://onbizalomnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr2312822292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.