A minap történt, hogy egy fórumon keresett valaki egy könyvet, amit én pár nappal korábban vettem meg akciósan, és tőlem teljesen szokatlan módon lelkesen válaszoltam neki. Megírtam neki, hogy 1000 forintért kaptam meg az egyik könyvesboltban, hátha van még... Teljesen belelkesítettem valakit, csak éppen későn jutott eszembe, hogy totálisan téves információk alapján. A könyv ugyanis a duplájába került, csak összekevertem egy másikkal, amit azzal együtt néztem, hogy milyen olcsó.

Addigra már teljesen csalódott lett a másik fél, mert felhívta a boltot, és kiderült minden, én meg totál hülyének éreztem magam, emésztett a szégyen, hogy mekkorát hibáztam, soha többet inkább nem szólalok meg. Persze bocsánatot kértem, mégis a legaljának éreztem magam. De másnak hiába próbáltam elmagyarázni, hogy miért érzem magam szarul, nem értették, hogy egy ilyen apróság miért visel meg ennyire, hiszen naponta többször követnek el ilyen apró tévedést az emberek...

Aztán beugrott, hogy mi az, ami ilyenkor legbelül zajlik bennem, arra számítottam, hogy majd a másik meg fog utálni emiatt. Ez még gyerekkoromból maradt bennem. Amikor bármi "rosszat" csináltam, anyám már zendített is rá a nótájára, hogy ócska vagyok és megutál az anyám. És a nótát most itt szó szerint kell érteni. Ez volt a pszichológiai fegyvere a húgommal és velem szemben. Érdekes, a bátyám nem részesült belőle, emiatt ő teljesen más szempontból lett defektes.

Ez az egész a mai napig bennem él, és ezek szerint a rejtett félelmem, hogy mások megutálnak. Mintha ennyin múlna, egy téves infón, hogy más utál-e. Persze ellenkező esetben én is bosszankodnék, ha valaki félrevezetne, de hogy utáljam? Amikor azt sem tudom, hogy kicsoda van az internetes név mögött...

"Megutálja anyja..." mindezt egyes szám harmadik személyben kaptam meg, mint egy tényt. Hiszen nem úgy viselkedtem, ahogy ő azt elvárta. Nem vittem ki a szemetet, vagy nem volt kedvem az aktuális utasításainak megfelelni... "Megutálja anyja." Hát az biztos, hogy ezt a gyereknevelési módszert én ki fogom hagyni.