Szociális fóbiások küzdelme a nagyvilággal

Mint a legtöbb ember, így én is az, év végén csináltam magamban egy kis számvetést az elmúlt évről, és különböző fogadalmakat tettem arra vonatkozóan, hogy mit fogok máshogy csinálni a következő évben. Az év első felében egész jól éreztem magam, aztán volt egy hosszabb nyári szabadságom, ami után visszatérve a munkába nem éreztem szükségét annak, hogy bármit is tegyek a szociális fóbiám, időnkénti szorongásom, letargiám leküzdésére, így nem tettem semmit, nem foglalkoztam vele év végéig, nem relaxáltam, nem sportoltam, nem folytattam az önterápiát. Ennek meg is lett sajnos az eredménye, nem csak teljesen kikészültem a téli szabadság idejére idegileg, de a két hetes szabadságom egy pillanatát sem tudtam élvezni. Rám szállt egy furcsa negatív hangulat, rossz kedv, ami azóta sem akar elmúlni. Semminek nem tudok jelenleg örülni, semmi nem tud feldobni, idegesít minden körülöttem mozgó élőlény összes megnyilvánulása, magamat sem tudom elviselni és néha már élni sincs kedvem. 

Egyre jobban megerősödik bennem az a meggyőződés miszerint a magunk fajtáknak folyamatosan küzdenünk kell a kiegyensúlyozottság érdekében, ezt az állapotot nekünk nem adják ingyen, keményen meg kell érte dolgoznunk folyamatosan. A szorongásra, depresszióra hajlamos emberek nem ülhetnek sosem hátratett kézzel elégedetten nyugtázva, hogy meggyógyultak, már élhetnek "normális" életet. Nekünk szorongósoknak muszáj állandóan figyelnünk magunkra, venni az apróbb jeleket is, amelyek esetleg arra utalhatnak, hogy valamit nem jól csinálunk, valamin változtatnunk kell. Azt hittem, hogy ha fél évig csak a munkámmal törődöm, semmit sem teszek annak érdekében, hogy lelkileg is erős maradjak, ha hagyom, hogy a munkahelyi stressz kikészítsen akkor is könnyedén tudom élvezni a téli szünetemet. Butaság volt ezt hinnem, hogy nem lesz ennek meg a böjtje. Most belekerültem egy gödörbe, amiből nagyon nehéz kimásznom. 

Talán az új év első napja segít egy kicsit, hogy derűsebben nézzek a következő évre, így megfogadtam ismét, hogy nem leszek lusta és folytatom az utat, amit már jó ideje elkezdtem. Körülbelül tudom, hogy milyen tevékenységeket kell mindenképp elvégeznem ahhoz, hogy lelkileg kiegyensúlyozott maradjak, már tudom, hogy mit nem szabad csinálnom, a negatív gondolataim igazságtartalmával is tisztában vagyok, képes vagyok reálisan gondolkodni. Az érzelmeim sokszor nem követik még a gondolataimat, de idővel ez is javulni fog. Nekem sajnos nem csak a szociális fóbiával kell megküzdenem, hanem a folytonos hangulatingadozásokkal is. Figyelnem kell, hogy a már bevált hangulatjavító tevékenységeket rendszeresítsem az életemben. Remélem, hogy ez alkalommal sikerül kitartónak maradnom. BUÉK!!!